[Kezdőlap](/)
Útmutató a fuvardíjakhoz
Útmutató a fuvardíjakhoz
Hogyan alakulnak a tengeri fuvardíjak a három fő hajózási piacon, milyen díjszabási gyakorlatot követnek, és mely referenciaértékek teszik lehetővé a hajótulajdonosok és a hajóbérlők számára az ügyletek összehasonlítását.
Mit áraz valójában a fuvardíj?
A fuvardíj annak az ára, hogy a rakodókapacitást a jelenlegi helyéről oda juttatják, ahová a rakománynak el kell jutnia. A tonnamérföldben kifejezett kereslet és a berakodási térségben fizikailag rendelkezésre álló hajókapacitás viszonyát tükrözi, kiegészítve a hajótulajdonos által fedezendő útköltségekkel — a hajóüzemanyaggal, a kikötői és csatornadíjakkal, valamint az út által lekötött napokkal.
Száraz ömlesztett áru
A szárazáru-fuvarozás díját vagy egy megnevezett útvonalra vonatkozó, tonnánkénti dollárban megadott útdíjként, vagy napi időbérleti díjként jegyzik. A hajótulajdonosok az útalapú ügyleteket időbérleti egyenértékre számítják át — az út bevételéből levonják az út költségeit, majd elosztják az út teljes időtartamával napokban —, így az azonnali piaci fuvarmegállapodás közvetlenül összehasonlítható egy időszakos ügylettel. A viszonyítási alapot a Baltic Exchange közzétett útvonal-díjértékelései adják.
Tartályhajók és Worldscale
A folyékony rakományok fuvardíját általában Worldscale-pontokban jegyzik. A Worldscale évente több ezer útvonalpárra tesz közzé egy névleges, tonnánkénti dollárban megadott alapdíjat; a WS 100-on kötött megállapodás az alapdíjat jelenti, a WS 150 pedig az annál 50 százalékkal magasabb díjat. Ez a gyakorlat lehetővé teszi, hogy nagyon eltérő utakat egyetlen számmal hasonlítsanak össze, a dollárban kifejezett összeg azonban az adott év alapdíjától függ, ezért az évek közötti pontszám-összehasonlítás félrevezető lehet.
Konténerek
A konténerfuvarozás díját kikötőpáronként, TEU-ra vagy FEU-ra vetítve jegyzik, külön kezelve a rövid távú azonnali piaci díjakat és a fuvaroztatókkal, illetve szállítmányozókkal kialkudott éves vagy féléves szerződéses díjakat. A meghirdetett alapdíjak ritkán mutatják a teljes képet: ezekre rakódnak az üzemanyagár-korrekciós pótdíjak, a főszezoni és torlódási felárak, a terminálkezelési díjak és a konténerállomány területi egyensúlytalanságából eredő díjak. A kereslet gyengülésekor a hajóstársaságok elsősorban járattörlésekkel védik a díjszintet.
Azonnali piac vagy szerződés
Az azonnali piaci kitettség nyereséget hoz, amikor szűkül a hajókapacitás, és veszteséget okoz, amikor bővül; az időszakos hajóbérletek és a fuvarozási keretszerződések ezt a nyereséglehetőséget kiszámíthatóságra cserélik. A legtöbb kereskedelmi csapat tudatosan vegyíti ezeket, a fennmaradó kockázatot pedig határidős fuvardíj-megállapodásokkal fedezi, amelyek pénzbeli elszámolása egy közzétett index átlagához igazodik.
Mire érdemes hétről hétre figyelni?
Az új hajók átadására, a hajóbontásokra és a rendelésállományra a kereskedelmi forgalomban lévő flottához viszonyítva.
A kikötői torlódásokra és a csatornakorlátozásokra, amelyek csökkentik a ténylegesen elérhető kapacitást.
A hajóüzemanyag-árakra és az előírásoknak megfelelő üzemanyagfajták közötti árkülönbségre.
A rakományszállítási programokra: a vasérc- és gabonaszezonokra, a nyersolajexport mennyiségére, a kiskereskedelmi készletfeltöltésre.
A szankciókra és az útvonal-módosításokra, amelyek meghosszabbítják az utakat és növelik a tonnamérföldben kifejezett keresletet.
További olvasnivalók
Kövesse a fuvardíjak és a piacok valós idejű alakulását, vagy olvassa el a Baltic Dry Index útmutatóját és a hajóbérlési útmutatót.